Ashley interjúalanyai: Szaszkó Gabriella

Sziasztok!
Ismét egy interjúval készültem Nektek a mai napra.
Számomra Szaszkó Gabriella regénye a Maradj velem, nagyon meghatározó volt. Több szempontból is kedvencemmé avattam, egyrészről talán, mert hasonló felfogása van mint Tabitha Suzuma: Forbiddenjének, holott a téma nagyon elkanyarodik másik irányba, de a családon belüli erőszakot, alkoholizmust, depressziót és a testvéri szeretet erősségét remekül szimbolizálja.
Szerves része még ennek a regénynek az öngyilkosság, amiről nyitóképet kapunk már az első pár oldalon. Chris és David kapcsolata nagyon valós, sőt ha számba vesszük, mindazt ami a történések sorozatában végbemegy, megértjük, hogy a fiatalabb testvér miért kezd el írni bátyja emlékére. 
Persze, ez nem ilyen egyszerű, múltat idézni sosem jó dolog, megviseli az embert lelkileg.
Aztán felbukkan Chris ex-menyasszonya Amy,  ott pedig borul minden. 

Az írónőről egyébként tudni kell, hogy imád olvasni és filmezni. Kedvenc műfaja a horror, Stephen King fanatikus.
Személyiségre egy végtelenül kedves, empatikus és mosolygós nő, remek beszélgetőpartner, ugyanúgy szereti a karaktereit, mint az olvasóit.
Ugyan ma még első könyves, és a Maradj velem, elég sok emberhez eljutott, nem áll meg egynél. Aminek személy szerint én örülök a legjobban.


 

Amikor megjelent a könyv, akkor tele voltam az összes lehetséges kétellyel, ami csak létezik. A kiadás előtt csak attól féltem, hogy valaha eljutok-e ide, később aztán rájöttem, hogy sokkal színesebben is lehet aggódni. :) A toplistás félelmeim között volt, hogy senki se fogja olvasni, aztán meg az, hogy nem fogják szeretni. Szóval a válasz erre azt hiszem az, hogy nem gondoltam volna, csak nagyon vágytam rá, hogy szeressék az olvasók. Abban reménykedtem, hogy az én kötődésem a és a szereplőkhöz történethez talán majd másokat is megérint, de csodálatos érzés minden egyes dicséret vagy sokcsillag :)

 
Furcsa, de a legkomolyabb részeket szeretem a legjobban írni. Az írás közben általában csak pár jelentet látok előre, de a rázósabb dolgokat sokszor előre tudom, és nagyon várom, hogy eljussak oda. Ezek nagyon élénken elevenednek meg előttem.

 
Stephen King-mániás vagyok. Bár nagyon sok könyve nem az az igazi véres horror, de a Tóparti kísértetek (Bag of Bones) miatt kezdtem el írni, úgyhogy az örök. Tőle még a Végítélet (The Stand) és a Duma Key nagy kedvenc. De erről naphosszat tudnék beszélni. Filmeknél szinte mindenevő vagyok, ha horrorról van szó. Íróknál most Ania Ahlborn nagyon előretört nálam, de a thriller műfaj is nagy kedvenc. Ott a Gillian Flynn könyvek teljesen lenyűgöztek. Egyébként David horror–mániája az teljesen belőlem fakad, én is nagyon fiatalon kezdtem el éjjelente horrorokat nézni a legjobb barátnőmmel, akit egy életre traumatizáltam is :)

 
Ez a téma nagyon régóta velem van, ebben sajnos van személyes érintettségem is, mint sajnos Magyarországon és a világon nagyon sok embernek. A rázós témák lélektana nagyon érdekel, ezért is tanultam pszichológiát, hogy mélyebben belemerüljek ezekbe.
 
Úgy érzem, hogy mindhárman kaptak egy kicsit belőlem (ami mondjuk logikus), és mindhármukhoz máshogy kötődöm. De talán Davidet emelném ki, mivel az ő szemén keresztül láttam a történet legjavát.

 


Toni Morrison mondta, hogy “Azért írtam az első könyvem, mert el akartam olvasni.” Ezzel valahogy én is így vagyok. Nagyon szerettem az ilyen jellegű könyveket, éppen ezért is választottam ezt a témát, így külső szemlélőként is el akarnám olvasni :)

 
Nagyon remélem, hogy erről hamarosan sokkal bővebb infóval is tudok szolgálni. Egyelőre még nem tudok semmi biztosat, de a Maradj velem folytatása, a Beszélj hozzám már a kiadó szerkesztőinél és előolvasóinál van, így remélem, minél előbb a kezükbe foghatják majd az olvasók.

 
Maradj velem első vázlatát teljesen magamra utalva írtam, bár sokat kutattam a drogfogyasztásról, az öngyilkosságról és a gyerekbántalmazásról is. Az szerintem mindenképp autentikusabbá tette a regényt, hogy idő közben két hónapig Kanadában voltam és az Egyesült Államokban New Yorkot is meglátogattam.

 
A Maradj velem–nél utólag rekonstruáltam a dalokat, mert mostanság az összes regényemhez teljes Spotify lista tartozik, de azért egy párat sikerült visszahoznom. Van pár régebbi szám is, amely pontosan Chris és David gyerekkorához kapcsolódik: Thin Lizzy – The Boys Are Back in Town, Rainbow – Since You Been Gone, AC/DC – Back in Black, Aerosmith – Crazy. És pár újabb: Rihanna, Mikky Ekko – Stay, Asaf Avidan – One Day, Ludacris – Rest of My Life. És még sokan mások :)

 
Irtó rosszul kampányolok, de megpróbálom. Azoknak ajánlom a Maradj velemet, akik szeretik a komolyabb témákat, esetleg a pszichés gondok iránt érdeklődnek és szeretnek elgondolkozni nehezebb kérdéseken. Az biztos, hogy nekem szívből jött a regény, ezért remélem, hogy titeket is meg fog érinteni :)



 Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy interjút készíthettem veled!







Ebben a kategóriában még:

0 Hozzászólás